Címke: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Közös kép

Barátságunk emlékére készítsünk egy közös képet!
Bár, amikor nem vagy velem, a szívemben látlak téged!
És én mégis azt szeretném, hogy a barátságunk látsszon,
készítsünk hát közös képet, lássák, te vagy a barátom!

Megmutatom a világnak, hogy mi számítunk egymásnak!
Hogy szíveink, hó alatt is egymás felé utat ásnak!
Vigyázunk egymás lelkére, szavunk, tettünk sose bántson,
s ha ez mégsem sikerülne, szívünk mindig megbocsásson.

Készítsünk egy közös képet, ne azért, hogy összekössön!
Inkább azért, hogy a szemünk, néha rajta elidőzzön,
s visszatérjünk újraélni újabb kedves, szép perceket,
vágyjunk újabb közös képre, amin rajta vagyok veled!

Szelfi egy szoborral

Aranyosi Ervin: A barátok…

A barátok támogatnak,
felemelnek, erőt adnak.
Közelebb visznek a célhoz,
ami téged megacéloz.
Segítenek célba jutni,
önmagadat többnek tudni.
Támogatnak és szeretnek,
a lelkedhez közelednek,
hogy könnyebben legyél boldog,
véghez vihess sok szép dolgot!

Becsüld hát meg a barátod,
segíts rajta, hogyha látod,
szüksége van segítségre,
te is tehetsz érte végre.
A barátság így működhet,
kölcsönösség összeköthet.
Ha van néhány jó barátod,
velük szépül a világod,
lelkük velük gazdagodhat,
életedbe sok fényt hozhat!

Aranyosi Ervin: Locsolni kell!

Locsolni kell a kerteket!
Húsvétkor a nőket!
Tiszta vízzel, szeretettel,
megtisztelni őket!
Minden virág akkor virul,
ha gondoskodsz róla,
ha van neki kis kertésze,
gondos locsolója!
Öntözd hát meg a lányokat,
mondjál hozzá verset!
Nyíljon szépen minden virág,
viruljon a kerted!

Nézd a Napot, hét ágra süt,
az ő fénye áldott.
Tedd hát szíved erejével,
szebbé a világot!
Sugározzon szereteted,
minden fűre, fára!
Saját fényed így öntheted
te is a világra!
Legyél te is egy kis kertész,
s ápolj sok virágot,
szereteted friss vizével,
szebbítsd a világot!

Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon!

Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.
Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.
Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,
ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.

Anyukámhoz, Apukámhoz szép szavakkal szólok,
felvidítom a kedvüket, ha szívből mosolygok.
Látom ám, hogy jobb a kedvük, visszamosolyognak,
s nem kerítnek nagy feneket sok apró dolognak.

Testvéreim jókedvűek, a kedvükben járok,
s szeretetet kapnak tőlem idén a barátok.
A világ is megtisztulna, ha kedvesek lennénk,
ha nem vásárolt holmikat, ajándékot vennénk.

A legfontosabb ajándékunk, a figyelmünk lenne,
az időnket, a szívünket od’adhatnánk benne.
Nem kellene sorban állni, s kacatokat venni,
mert a szívünk képes csodás dolgokat teremni.

Mit szólnál egy öleléshez, egy beszélgetéshez?
Ha mindenki elmondhatná mit gondol, mit érez?
Közös ének, közös játék, de csodás is lenne,
apró öröm, nagy boldogság csilloghatna benne.

Év közben a szükségeset úgyis meg kell venni,
csak egy dolgot felejtünk el, őszintén szeretni.
Öltözködjön a szív fénybe szerte a világon,
szóljon végre szeretetről idén a karácsony!

Karácsonyi angyal

Aranyosi Ervin: Találkoztam a Mikulással!

Úgy döntöttem, jól elbújok,
s a Mikulást meglepem!
Mert nem az ajándék fontos,
hanem az, hogy itt legyen!
Szeretném élőben látni,
az élményre vágyom én.
Szólni hozzá, megcsodálni,
mert Ő kedves, csodalény!
Néhány hete mást se hallok,
csak hogy: – Jön, és jó legyek!
Nem csoda, hogy rá kíváncsi
minden apró, csöpp gyerek.
A csoki, az elfogy gyorsan,
és az idő elszalad.
Ám, hogy eljött, s itt volt végre,
örök emlékem marad.

Mikulás Medve

Aranyosi Ervin: Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,
– együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged.

Aranyosi Ervin: Péntek 13.

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
hogy majd megijedek, félve babonától?
Ám engem a dátum, mai nap sem gátol.
Péntek, tizenhárom, ez szerencsét hozhat,
ma is üzenhetek én, a csillagoknak,
elküldhetem vágyam, dédelgetett álmom,
mert amiben hiszek, rövidesen látom.

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
hogy majd megijedek, félve, mi történhet?
Ám, de hadd mondjam el, mért vicces az élet.
A fekete macska, tudod az én macskám,
átfutkos előttem, kötekedik csacskán,
s belőlem félelmet, bizony sose vált ki,
pedig karma éles, retteghetné bárki!

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
ha kelleti magát, muszáj kényeztetnem,
mert tudja szeretem, s Ő is szeret engem!
S lám most igaza lett, nem tudtam megállni!
Nyakon kellett csípnem, s “rabtartóvá” válni.
Kényeztetni kezdtem, s élvezte a beste,
kihívta a sorsát, vagy éppen kereste?

Ma átment előttem egy fekete macska…