Szécsi Margit: Májuséj

Hulltak súlyos harmatcsöppök
dobogva a forró földre,
mintha áttetsző szívek
estek volna a világra.

Hallatszott az istállóból
ideges ló dobogása.
Fiókfecske kiült fészke
peremére és nem félt.

Nem mohogott a bagoly,
leszállt az eperfa-ágra,
bolyhos pille helyett
lesett csillagsűrűs éjszakát.

Állt a csősz a tolvaj éjben,
verdeső ág közt kiáltott:
– Hej ti fekete cigányok,
tépjétek a piros meggyet!

– Hajnalban erős férfiak
lehevert füvet kaszáltak,
s egy-egy vérszín virág előtt
megtorpant a síma penge.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük