Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen?
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba király a csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren
Fejünk az ár ezerszer elborítja
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!
Ameddig élünk; magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol; földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó, vagy mostoha
Maroknyi székely, porlik mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár; jaj százszor elborítja
Ne hagyd el veszni, Erdély Istenünk!
Keserves múltunk évezredes balsors
Tatár, török dúlt; a labanc leigált
Jussunk e honban székely-magyarföldön
Szabad hazában éljünk boldogan
Maroknyi székely, porlik mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár; jaj százszor elborítja
Ne hagyd el veszni, Erdély Istenünk!