Takáts Gyula: Bennük, velem

Neked csöngetni nem kell, a kulcs
már mindörökre nálad.
Otthon vagy jobban, mint ezeddig.
Átlényegítetted a házat.

Küszöbtől, s ahol a gerendák
magas iksze feszülne,
te tartod, mindenben otthon.
A tárgyaknak lettél a tükre.

És elmondják és lassan megértem
– akár a kéz és a szokások –,
mert némán is rólad beszélnek,

hogy anyjukként maradva nálam,
nem kulccsal nyitsz reájuk.
Bennük, velem lakod a házat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük